A szerelemben szabadnak kellene éreznie magát az embernek, nem rabnak.

A féltékenység a köznépnek való. (…) Azoknak, akiknek csak ritkán és olyan kevés jut a gyönyör morzsáiból, hogy kénytelenek rajta úgy veszekedni és marakodni, mint koldusok egy darab kenyérhéjon.

A dolgok értékét akkor tudod igazán megbecsülni, ha nem az „ilyen” vagy „olyan” , hanem a „van” vagy a „nincs” között kell választanod.

Egy virág önmagában is szép lehet, de egy ember csak akkor igazán gyönyörű, ha mások szemében láthatja, hogy az.

Mindig megpróbálunk híveket toborozni a mi univerzum-magyarázatainknak. Úgy véljük, hogy minél többen hiszünk ugyanabban a dologban, attól majd valósággá válik. De ez úgy, ahogy van, nem igaz.

Egy nő mindig tudja, hogy egy férfi sokat jelent neki. Vajon a férfiak is képesek ezt megítélni?

A nők is csak emberek, időnként még különb emberek is a férfiaknál, szelídebbek, kedvesebbek.