Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb… és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindég egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben.
Tovább akartam menni, de volt a pasiban valami hátborzongatóan ellenállhatatlan. Mint egy vonatszerencsétlenségben.
Úgy érzem, hogy ha megállnék, az élet elveszítené az értelmét.
Nem az a kedves, aki szép, hanem az a szép, aki kedves.
Aki mást megaláz, saját emberségét játssza el.