A gyűlölet a gyávaság bosszúja a megfélemlítésért.
Az, hogy a fájdalom jön, majd elvonul, csak látszat. Valójában olyan, mint a cölöp: néha kilátszik, néha elfedi a víz, de mindig jelen van.
Néztem a cimboráimat, és önmagamat láttam bennük.
Furcsa, milyen könnyen mondunk ítéletet egy másik ember fölött, mindaddig, amíg nem hiányzik. Amíg el nem ragadja tőlünk a sors. És azért veszítjük el, mert soha nem is tartozott igazán hozzánk.
Ma imádnak, holnap pedig megköveznek és keresztre feszítenek minden bűntudat nélkül.