A halál se több, mint szeretőnk szorítása: fáj, de mégis kívánjuk.
Ha elszomorodom, ha tehetetlennek érzem magam, ha pillanatnyilag úgy érzem, hogy semmi nem lesz jobb, akkor sem veszíthetem el azt, ami életben tart: a reményt.
Az olyan parányi teremtményeknek, amilyenek mi vagyunk, a mérhetetlen teret csak a szeretet teszi elviselhetővé.
A tények nem tudtak titkos vágyaimról lemondatni, de egyre inkább tudomásul kellett vennem, hogy az ábrándokat csak önmagam csalására dédelgetem.
Csak saját árnyékodat látod, ha a napnak hátat fordítasz.
Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb… és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindég egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben.
