Fontos teendőimet halogatom, ráérősen, álmodozom a jövőről, mint a gyermek, aki – ha terveit nézem, hogy mi mindent akar átélni életében – hatezer évre rendezkedik be, nem hatvanra.
Az ember akkor öregszik meg, mikor mosolyog azon, amin valaha sírt, és nevet azon, amiért valamikor a fogát csikorgatta.
Ez nem a vég. Nem is a vég kezdete. De talán ez a kezdet vége.
A munka a láthatóvá tett szeretet.
A naplemente is olyankor a legszebb, ha szabálytalan felhők borítják az eget, mert csak így mutatkozhat meg az a sok szín, amelyből az álmok és a versek születnek.
Az, hogy fájdalmat érzünk, éppoly természetes, mint hogy levegőt veszünk.
Az emberek ritkán érnek el sikert abban, amit nem szívesen csinálnak.