Az, hogy a fájdalom jön, majd elvonul, csak látszat. Valójában olyan, mint a cölöp: néha kilátszik, néha elfedi a víz, de mindig jelen van.
A „való világ” józan észen alapuló szabályai nem többek a társadalmilag szentesített illúziók törékeny gyűjteményénél.
A sorsunkat nem az határozza meg, mi történik velünk, hanem az, miként reagálunk ezekre a történésekre.
Egy nő mindig tudja, hogy egy férfi sokat jelent neki. Vajon a férfiak is képesek ezt megítélni?