Nietzsche szerint, amit az ember másnak hazudik, elenyésző semmiség amellett, amit az ember önmagának hazudik.
Soha nem lehet tudni, hogy miből mi bomlik ki, minek mi lesz a következménye, miféle, egyelőre láthatatlan utak nyílnak majd meg, vagy hogy mire jók a falak, a kudarcok.
Az ember nem arra született, hogy legyőzzék. (…) Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.
A nagy szerelem fölötte áll az e világi dolgoknak.
Minél több a törvény és parancs, annál jobban elszaporodnak a rablók és tolvajok.
Jaj azoknak, akik pásztorokat keresnek, ahelyett, hogy a szabadságot keresnék.