Csak az tudja kimondani, hogy „megbocsátok neked”, aki azt is ki tudja mondani, hogy „szeretlek”.
Megszületünk, s gyerekfejjel még azt hisszük, hogy itt valami mese vár, csodavilág – aztán rájövünk, hogy az egész csak pocsék, fárasztó realitás.
Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé.
Akinek semmije sincs, az mindig könnyebben ad.
Nem tudjuk, hol van a szívünk, csak akkor, ha fáj.
Van, amikor a csend hangosabban beszél, és a legnagyobb vigaszt az nyújtja, ha valaki csak ott van mellettünk.
Az igazság sosem diadalmaskodik, csak kihalnak az ellenfelei.
Nincs semmi elszomorítóbb, mint emlékezni régi szép időre nyomorban.