Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.

Üres napok. Ülök a félhomályban.
Elfog a melankólia
és megalkuszom a mulandósággal.

Akinek egész lelke seb, annak az őszinteség keserves lelkiismeretesség.

Ha egy vak bogár egy görbe faág felületén mászik, akkor nem veszi észre, hogy az általa megtett út valójában görbe. Én pedig voltam olyan szerencsés, hogy észrevettem azt, amit a bogár nem vett észre.

Gyakran mondják, hogy az élet becsét nem az adja, hogy milyen hosszan, hanem hogy milyen módon éltük.

Hát ilyenek a gazdagok! Megalázzák az embert, s azután azt hiszik, hogy egy kis majomkodással mindent jóvátehetnek.

Ha egy férfi igazán elkötelezett, akkor nem számít, milyen csinos egy nő.