Minden elmúlik, ahogy a víz is elfolyik, ahogy a szív felejt.
A váratlan mosolynál semmi sem tudja jobban kibillenteni az embert lelki egyensúlyából.
Miért is viseljük ilyen megadással ezt a végtelen szadizmust, ami sorsnak becézi magát?
Egyszerűbb panaszkodni, mint kiverejtékezni a megoldást. És vég nélkül – sokaknak és sokszor elismételve ugyanazt – panaszkodunk!
A szerelem örömei mindig arányban vannak az elvesztésüktől való félelemmel.
Oly erősen, oly gyötrőn kívánhat valamit az ember, hogy a beteljesülésnek már nem örvendünk: túlságosan sok lelkierő ment rá.

