A magány (…) nagyon értékes kincs. Mindenki vágyik egy olyan hely után, ahol időnként egyedül lehet.
A múlt elmúlt, még akkor is, ha meghatározza a jelent.
Az ember az egyik erkölcsi kódex helyett választhat másikat, de nem rázhatja le magáról a belénevelt engedelmességet.
A magányban mindenre szert tehetünk, csak jellemre nem.
Az embereket könnyebb meghülyíteni, mint meggyőzni őket arról, hogy meg vannak hülyítve.
Lehet, hogy máshol jó, de mi, akár tetszik, akár nem, itt vagyunk.
A halál nem zsákutca, mely az embert a semmibe vezeti, hanem kaput nyit az öröklét felé.