Az emberi természet sajátossága, hogy okosan gondolkodunk, és bután cselekszünk.
Saját magunk szőjük sorsunkat, a jót is, a rosszat is, eltéphetetlenül. Az erény és bűn érintése alig-alig hagyja rajta kéznyomát.
Ami a valóságot illeti, az csak egy történet, amit mások meséltek nekünk a világról, és arról, hogyan kell viselkednünk benne.
Feltaláltam magamat. Megyek a szabadalmi irodába és bejelentem.
Az ember (…) nem mindig lehet ott, ahová tartozik.
Nem szabad elszalasztanod valaki fontosat a félelmeid meg az ócska kis büszkeséged miatt.
Visszatekintve elkerülhetetlen volt az elválásunk. De még mindig hiszem valahol mélyen, legbelül, hogy bennünket egymásnak teremtettek.
Olvass el egy könyvet.
Az emberek igen ritkán buknak el – inkább csak felhagynak a próbálkozással.