Az ember időnként belebotlik az igazságba, de legtöbbször feltápászkodik, és tovább megy.
Engem az, hogy valamit szégyellni kellett, mindig dacossá tett. Ameddigre elpirultam volna, már meg is sértődtem.
Minden városban van egy „mágikus hely”, egy hely, ahova akkor megyünk el, amikor komolyan akarunk gondolkodni az életről.
Valahányszor szerelembe esik az ember, ugyanannyiszor ki is ábrándul.
A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él.
Akinek semmije sincs, az mindig könnyebben ad.
E két princípium, a jó és a rossz között örök harc folyik világszerte. Az idők kezdetétől fogva ez a két princípium áll egymással szemben, és mindörökké harcolni is fognak egymással.
Az élővel kellett volna törődnöm, és csak a halott járt a fejemben.