Bejelentkezés szükséges.
Gyermek szokott ölre, ember szokott kardra.
Nincs félpénzen száz arany kár.
Kigyót melenget kebelében.
Könnyü elélni csak kenyér legyen.
Akármely dolognak szapora előmozditása megérdemel egy pár keztyüt.
Én metszőkésről szólok, ő kapát emleget.
Kit a kigyó megmar, még a gyiktól is fél.
Mit jobb kezed mivel, ne tudja meg a bal.
Öreg katonának élesebb a kardja.
Neveti a készet. (Maga semmit nem indit.)
A mit kéz rak, el is bontja.
Kákán csomót keres.
Nem mind kevély, ki parancsol.
Mérges mint a kurta kigyó.
Tudja, hol kell megszegni a kenyeret.
Nem mind kereszt, a mit annak tartunk.
Kecskének ágon a szeme.
Látod-e hogy kinálgatja? (Sántára mondják.)
Nincs oly rosz kert, melyben ne teremne jó fü.
A kerék annyit fordul lefelé, mint fölfelé.
Ha kenyered nincsen, kalácsot egyél.
Főzik a kapczáját.
Jobb egy kérdés egy napi járó földnél.
Kezet foghatnak. (Hasonlók.)
A kárt semmiért is oda lehet adni.
A haragos is megbékül a maga kenyerén.
Nincs roszabb egy kenyérnél.
Őt is megcsalta a kigyó almája.
Ne mosd, ha nem kezed szenye.
Itt a kezem! nem disznóláb.
Pénzen vesznek kenyeret, mégsem esznek eleget. (Városiakra mondják.)
Kenyeret piritani. (A czigány fázott is, éhezett is, s midőn kérdeztetnék: enni vagy melegedni akarna-e inkább? felelé: én csak kenyeret szeretnék piritani.)
Kevélység lenyomja szerencse tengelyét.
Szebb az elesett, mint a megszökött katona.
Apró barom a kecske.
Ha neked kardod van, nekem szablyám.
Reá akadt kasza az ő kövecsére.
Megégette száját a forró kása.
Nem ugy kelt föl, a mint lefeküdt.
Kardot köszörül, békességet kér.
Szereti mint kecske a kést.
Én sem vagyok kemenczefütő uram házában.
Nem nyer a kemencze mellett ülő koronát.
Köti az ebet a karóhoz. (Fogad, igér mindent.)
Lassodj kása, nem téged találnak.
Lesz még nekünk lágy kenyerünk.
Késő fogytán a szük költés.
Kapuczinust nyelt. (Elrekedt.)
Kard ki! kard.
Nem jó kecskére bizni a kertet.