Üdvözlünk!
Felhasználónév vagy Email cím
Jelszó
Emlékezzen rám
Felhasználónév
E-mail
☰
Bejelentkezés szükséges.
Müller Péter
Az élet olyan, mint egy szüntelen jelmezbál: örökké ruhát, arcot, maszkot cserélünk.
Barátod az, akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel vagytok egymáshoz.
Jobbra vágyunk, mert ahol vagyunk, ott nem jó nekünk. Valami mindig hiányzik, még a legszerencsésebb életekből is. És ami hiányzik, az – figyeld meg – mindig a legfontosabb.
Megszületünk, s gyerekfejjel még azt hisszük, hogy itt valami mese vár, csodavilág – aztán rájövünk, hogy az egész csak pocsék, fárasztó realitás.
A borzongás ismerős jele annak, hogy megérintett valami nagyszerű.
Igazi arcunk szemmel nem látható. Csak szívvel, néha.
Két úton nem lehet egyszerre járni. Mert ahhoz az egyiket a másikért el kell árulni.
Magányos énünk börtönéből menekülünk a kapcsolatokba – és a kapcsolatokból menekülünk a magányos énünkhöz.
Ha nő vagy, tudj elmenni, túlnőni, felegyenesedni. Értékmérődet önmagadba s nem a férfi tetszésébe helyezni.
Minden reggel, amikor fölkelsz, keresd meg magadban azt a gondolatot vagy érzést, amiért érdemes élni.
Köszi!
