rrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrgggggggggggggggggg

A feudális változások erőteljessége, a gyors fejlődés hatása vitathatatlanul Csomafalván nyilvánult meg a leghatározottabban és a leggyorsabban a gyergyói- medence települései közül a XX. század második felében. A megélhetési küzdelmek által idegenbe kényszerített csomafalvi férfiak idegen kultúrák elemeit honosítják meg Csomafalván oly módon olvasztva bele a falu kultúrájába, hogy közben nem szenvedett csorbát néprajzi szempontból a helyi jelleg, sőt erősödött általa a csomafalvi identitástudat, nemzedékről-nemzedékre letisztult a népművészet, kiszűrve magából a fölösleges elemeket. Sajnálatos tényként kell elkönyvelnünk azonban, hogy a XX. század második felének hozadékaként , a néprajzi értékek sorában a változás, a kopás legerőteljesebben Csomafalván érződött. Leghamarabb itt tűntek…

Komoly előkészületek övezik a többnyire december hónapban karácsony elött megtartott disznóvágást. A család minden tagja, és a segítségül hívott rokonok, szomszédok már előző nap előkészítik a szükségeseket (szerszámok, edények, fűszerek) majd kora hajnalban a dermesztő hidegben nekilátnak a tevékenységnek. A férfiaknál az első és kimaradhatatlan a vérpezsdítő reggeli szilvapálinka. Az első pohár pálinkát azért isszák meg, hogy rendre mindenkinek jöjjön meg a szeme világa. Ki ki lássa, hogy mi a feladata és tegye jókedvvel azt. A második pohárral azért isszák meg, hogy ne féljenek a disznótól se, hisz nem könnyű feladat lefogni azt. Amint az állat lelke eltávozott a testéből elkezdik becsülni…

December 26–27.-e, a legenda szerinti első vértanúk, Szent István vértanú és Szent János evangélista ünnepe. A 18. sz. közepéig karácsony hármas ünnep volt, tehát Szent István és Szent János napját is megünnepelték, ezt követően csak Szent István napja maradt ünnep. Az István és János nevűek ezen a két napon tartották névnapjukat, amely együtt járt a névnapi köszöntővel – kántálással – és az ezt követő áldomással. István-napi, János-napi köszöntőnek, istvánozásnak is mondják. A 18. sz. második felében elterjedt névnapi köszöntőknek – amelyek több más szokással együtt az I. világháborút követő esztendőkben kezdtek elmaradozni –, rendszerint az elrecitált verses, ill. énekelt köszöntő-szöveg is velejárója volt. A legények…

Ez a népszokás a bibliai eseménynek, a betlehemi gyermekgyilkosságnak állít emléket. Amikor Herodes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra gerjedt és Betlehemben meg annak egész környékén megöletett minden fiúgyermeket a kétévestől lefelé, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: – kiáltás hangzik Rómában, hangos sírás és jajgatás. Ráchel siratja fiait, és vigasztalódni nem akar, mert nincsenek többé (Máthé 2, 16-18) Aprószent minden fiúcsecsemő. Az Aprószentek-napi vesszőzés az újesztendei szerencsekívánás különös fajtája, a katolikus egyház őrzi ezt a szokást. Régen a gyanútlan gyermeket a szomszédba küldték, ahol megvesszőzték, hogy egészséges maradjon. Vesszőből font korbáccsal megcsapkodják a lányokat, hogy egészségesek,…

Minden év májusa és augusztusa között kortárstalálkozót szerveznek a 30-, 40-, 50-, 60-, sőt az utóbbi években a 70 évesek is. Ezekre a találkozókra meghívják az ellető évben az adott faluban született-, illetve jelenleg ott lakó kortársakat. Az ünnepségeket általában szombat délutánra szervezik.Egy kortárstalálkozó általános forgatókönyve: délután gyűlekező a templom- vagy a kultúrotthon előtt; közös fényképek elkészítése; ünnepi szentmise; a templonból való kivonuláskor rokonok, ismerősök virággal köszöntik az ünnepelteket, a helyi fúvószenekar pedig alkalomhoz illő dalokat játszik; levonulás a temetőbe és az elhúnyt kortársak sírhantjainak megkoszorúzása; este zenés mulatság a vendéglőben. Forrás: http://www.csomafalva.ro
A regölés a télközépi, karácsonyi, újévi köszöntés Európában ismert szokásának magyar változata. Ilyenkor a gyermekek, legények vagy felnőtt férfiak házról-házra menve bőséget, boldogságot kívánnak a következő évre. Nyelvészeink szerint a regölés név finnugor eredetű, és etimológiailag összefügghet a régi magyarok sámánjainak eksztázisba esésével is.A XVI-XVIII. században a vízkereszt utáni első hétfőt regelő hétfőnek nevezték. Heltai Gáspár a XVI. században a regelő hetet említi, mikor az emberek isznak, tobzódnak, s ez szerinte az ördög nagy ünnepe. Az utolsó két évszázadban a Dunántúlon és Erdélyben volt szokásos a regölés.A legények jártak láncos bottal és köcsögdudával felszerelve olyan házakhoz, ahol eladó lány volt,…

Május az év legvirágosabb hónapja. Minden évben van egy kedves nap, amiről sohasem feledkezhetünk meg. Május első vasárnapján köszöntjük az édesanyákat, nagymamákat. A gyermekek és a felnőttek szívében az édesanya különleges helyet foglal el, ő az, aki számára mindig mi, a gyerekei vagyunk a legfontosabbak, ő az, akivel örömünket, bánatunkat mindig megoszthatjuk, akiben mindig bízhatunk. Az ember ösi kultúrájának föalakja a Nagy Isten Anya, a Magna Mater, aki a Mindenség és az istenek szülöanyja. A földdel, a természet termékenységével áll kapcsolatban. Az óind Prithivi, a nyugati sémi Asirat, a kis-ázsiai Kübelé, s a görög Gaia és Rheia alakja is egy maghaló és feltámadó istenhez…

Szerte a világon különböző történetek, babonák és szokások fűződnek a december 13-i dátumhoz. Vannak vidékek, ahova Luca fényt hoz el, a mi tájainkra pedig a gonoszt. Luca-nap alkalmából Kisné Portik Irén gyergyószentmiklósi néprajzkutató eleveníti fel a naphoz kötődő szokásokat. Vannak nemzetek, ahol a Luca-napi ünneplés, a „fény ünnepe” – minden bizonnyal a régi pogány fényünnep folytatása. Lux latinul fényt jelent, így kerülhetett az ünnep éppen Luca napjára, a IV. századi mártírnő ünnepére. Szent Lúcia ugyanis a katolikus egyház egyik szentje. A legenda szerint az ókeresztény időkben született Siracusában, egy előkelő családban. A fiatal leány beteg édesanyja meggyógyulásáért Szent Ágotához folyamodott.…

Gyergyó története a kialakulástól a határőrség szervezéséig (Tekintettel a nemzetiségi kérdésre). Írta: Kölönte Béla főgimn. tanár. Ára 3 korona, Gyergyószentmiklóson. 8-adrét, 154. l.) A nevek eredete évszázadok multán rendesen elhomályosul s a késő utókor többnyire regényes mesékkel, vagy üres szómagyarázatokkal igyekszik pótolni a tudás hiányát. Ez lett a sorsa a „Gyergyó”- névnek is, melyet az újabb kor nem értvén, mesés szójátékokkal igyekeztek megfejteni. E napokban jelent meg egy jeles és sok tekintetben érdekes és tanulságos munka „Gyergyó története”, mely „Gyergyó neve” fejezetében összeállítja az eddigi névmagyarázatokat s maga is igyekszik megfejteni. Közel jár az igazsághoz, de a rejtély nála is…
A székely köznép ruházata a következőkből állt: A harisnya, testhez álló, bokáig érő posztó nadrág szártekerővel, amelyből kitelik a talpika vagy talpalló is; felül korcos és esetleg hátul szegve, elől ellenzője van, ugyancsak elől és oldalt zsinórozással (az előzsinórozás neve nyolcas korc); zseb nincs rajta, csak újabban. Posztó-ujjas, zeke-ujjas, vagy kaput, rövid csípőn alul alig érő kabát, harisnya posztóból; gallérja, ujjvégei és gomblyukai s gyakran kék vagy zöld posztóval vannak szegve. Ehez hasonló ujjas kabát szegetlenül szőttesből is készül s ezt, mint a vászonból készült firiskót, a munkásnép nyáron használja és dukki-nak (dugd ki) is hívják, ekkor azonban ujjatlan.…