Minden ember úgy van megalkotva, hogy a legmélységesebb titok és talány legyen a többiek számára.
A bizonytalanok mindig mindent túlbonyolítanak.
A határ mindig ott van, ahol tudom és érzem, hogy ártok magamnak vagy a másik embernek.
A legtöbb ember azzal szorítja sarokba magát, hogy problémái vannak. Holott nem problémáink vannak, hanem lehetőségeink a döntésre.
A zárkózottak nem beszélnek… inkább cipelik.
A zseni és az őrült rokon.
Vannak emberek, akik mindig csak okos és helyénvaló dolgokat mondanak, és az ember mégis érzi, hogy ostobák.
Mindenkinek vannak titkai. Mindenki követ el hibákat, vétségeket. Csak vannak olyanok, akiknek ezt sikerül eltitkolniuk.
Az ember addig csináljon felfordulást, amíg tud.
Az őrült, aki beszél, kevésbé ijesztő, mint az, aki ki sem nyitja a száját.
Mindenki tévedhet, de csak a balga ragaszkodik tévedéséhez.
Vannak ellenségeid? Jó. Ez azt jelenti, hogy valamikor, valamit felépítettél már az életedben.
Minden ember akkora, amekkora dolgok feldühítik.
Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget; egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget.
Fanatikus az, akit lehetetlen meggyőzni, de témát sem hajlandó váltani.
Ne az ítélkezés, hanem a megértés szándékával hallgassuk partnerünket!
Ha nem toleráljuk eltérőségeinket, akkor életünk jelentős részében küzdeni fogunk egymással.
A világ legboldogabb emberei képesek legönzetlenebbül adni, ellentétben az önző gyűjtögetőkkel.
Több a bolond, mint a bölcs, s még a bölcsben is több a bolondság, mint a bölcsesség.
Az egyik ember nem több a másiknál, ha a másiknál többet nem cselekszik!
A tréfa az okosság jele; s a tréfa és elmésség (…) nem szokott törpe lelkeknél megszállani!
Minden cinikus emberben egy kiábrándult idealista lakozik.
Gondolj arra, hogy milyen buta az átlagember, és rádöbbensz, hogy az emberek fele még annál is butább.
Mennél butább valaki, annál bátrabb.
Ne hagyd, hogy pillanatnyi viharok elhomályosítsák életed kék egét! Maradj nyugodt és kiegyensúlyozott minden helyzetben, és rövidesen úgy fogod vonzani az embereket, mint a Nap a Földet.
Lehetséges, hogy amikor valaki kicsúfolja a másik vágyait, az azért van, mert valahol legbelül ő is arra vágyik?
Ellenségeiddel jót tenni a legjobb módja annak, hogy hiúságodnak hízelegj.
Az erkölcsi törvények hely és idő szerint változnak. Egyesek ürügyet látnak ebben, hogy egyiket se tartsák be.
Léteznek igen furcsa alkatú emberek: nem élhetnek szenvedés nélkül. Ha már nem szenvednek semmiben, képzelt betegekké válnak. Nemcsak az egyes emberek, hanem egész korszakok is szeretnek így szenvedni.
Az ember hivatása, hogy megismerje az igazságot, szeresse a szépet, kívánja a jót, és cselekedje a legjobbat.
Őrültnek születünk mindannyian. Néhányan végig őrültek maradnak.
Az, aki, mivel semmije sincs, nem is akar semmit, ha csak azt nem, hogy hagyják meg neki a saját semmijét.
Ha baj ér bennünket, rögtön akad egy barát, aki kész megmártani szívünkben a tőrt, s még azt kívánja, hogy csodáljuk meg a markolatát.
A nagy elmék egyik szerencsétlensége az, hogy elkerülhetetlenül megértenek mindent, a bűnt éppen úgy, mint az erényt.
Mindenki azt hiszi, hogy többet szenved a másiknál.
Mivel több az ember az állatnál? Semmivel – minden csak hiúság.
Aki ötvenévesen is ugyanolyannak látja a világot, mint húszévesen, az harminc évet elpazarolt az életéből.
Az érzelgős emberek már csak ilyenek: mindig a másik ember nyakába zúdítják a problémáikat.
Az emberek egymásért születtek. Vagy tanítsd, vagy tűrd hát őket.
Semmit sem fürkésznek az emberek egymás dolgaiban oly mohó érdeklődéssel, mint azt, amihez semmi közük.
A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek.
Az emberben éppen annyi rossz van, mint amennyi jó, s hol az egyik, hol a másik kerül elő, aszerint, hogy a körülmények melyiknek kedveznek.
Az emberek is úgy vannak a maguk rosszaságával, mint hitetlen papok a vallásukkal. Csinálják, de nem hisznek benne.
A magyarnak idegenben a legnagyobb ellensége mindig a magyar.
A panaszkodó ember olyan, mint a rossz gyerek, aki megkíván egy játékot, és amikor megkapja, nincsen vele megelégedve.
Az emberek mindent pusztítani akarnak. Én csak annyi halat fogok, amennyi nekem kell, s néha az uraságnak, ha följön. Aki akkor is pusztít, amikor nem éhes, vétkezik.
Az ember fizetni akar a hibákért, amiket elkövetett, és azt hiszi, ha eleget szenved, az elég. De nem így van.
Az emberek mind felnőnek egy napon. És mindig a megfelelő pillanatban.
Az embereket meg lehet ismerni a zenén keresztül, amit hallgatnak.
A társadalom kialakít egyfajta kollektív magatartásnormát – és senki nem kérdezi, miért pont így kell viselkedni. Az emberek elfogadják, és kész.