A kis elméket a kis dolgok szórakoztatják.
Sohase fojts vissza, ne hallgass el magad előtt semmit, ami a saját gondolatod ellenében gondolható!
Alaposan téved, aki azt hiszi, hogy meg tud lenni önmagában is, hogy nincsen szüksége senkire; de még nagyobbat téved az, aki úgy gondolja, hogy őnélküle nem lehetnek meg a többiek.
Ha felismerjük végre, hogy minden ember őrült, egy csapásra világossá válik előttünk minden rejtély.
Minél primitívebb az ember, annál jobbnak tartja magát.
Az álarcok változnak, de a komédiás ugyanaz marad.
Az ember mindig azzal nyit, hogy megvesztegethetetlen. Így akik meg akarják vesztegetni, úgy érzik majd, hogy elértek valamit.
Talán a három legnehezebb emberi feladat: elviselhető kamasznak, elfogadható betegnek és kellemes öregembernek lenni.
Az emberiséget három nagy csoport alkotja: a mozdíthatatlanok, a mozdíthatók és azok, akik mozdulnak.
Ugyanolyan sok mindent lehet tudni abból, amit az emberek elhallgatnak, mint abból, amit kimondanak.
Tartsd nagy dolognak, ha valaki egyetlen embert alakít!
Az állam hű kifejezője az emberi természetnek, alapvetően gonosz és pusztítani vágyó. Éppolyan naivság lenne az állam megjavulását remélni, akár az emberét.
Ember nem lehet többfelé hűséges.
Elég nagy a távolság aközött, amit az emberek a saját cselekedeteikről gondolnak, illetve aközött, amit valójában tesznek.
Az vagy, akivé önmagadat teszed.
Az ember nem arra gondol, amire szeretne, hanem ami eszébe jut.
Engem is mindig aranyos kedvűnek ismertek, de csak az én jó Istenem tudná megmondani, mennyi éccakai sírásba kerül a, hogy nappal mindig nevessen az ember szeme.
Sokat elbírunk, de aztán egy egészen apró teher alatt összeroppanunk.
Az ember akkor ismeri meg magát, ha mindenét elveszíti.
Minden titok annyit ér, amennyit azok az emberek jelentenek számunkra, akik elől rejtegetjük őket.
Az emberek viszonyát nem az szabja meg, hogy mit érnek, hanem hogy mit akarnak egymás életében.
A nyájösztön a tehetetlenség menedéke.
A világ legboldogabb emberei képesek legönzetlenebbül adni, ellentétben az önző gyűjtögetőkkel.
Az erkölcsi törvény nem ismer tudóst és tudatlant, vagyonost, szegényt.
Hogy mennyire „varázsvilágban” él minden ember, azt önmagadon nem látod. Saját ketrecéről senki sem tud.
Minden szellemi és intellektuális dolog fölött, a filozófia és a teológia fölött áll az ember segítőkészsége a másik ember iránt, és az a feladat, hogy az ember az embernek testvére legyen!
Aki kiválik, azt meggyűlölik.
Magad választod meg, milyen ember akarsz lenni, nem számít, hogy a szüleid milyenek.
Az embereknek igenis szükségük van a kritikára, ha már önkritikájuk nincs.
Az ember igazán nem tudja, hogy a mások emlékezetében hol marad egy ragyogó folt utána.
Nem alszik mindenki, akinek csukva van a szeme. És nem lát minden nyitott szemű ember.
Az emberek inkább jók, mint rosszak, mihelyt semmi káruk vagy hasznuk nincsen abból, hogy milyenek legyenek.
Az igazi róka nem csupán azt a szőlőt nevezi savanyúnak, amelyet képes elérni, hanem a mások elől leszedett szőlőt is.
A társadalom kialakít egyfajta kollektív magatartásnormát – és senki nem kérdezi, miért pont így kell viselkedni. Az emberek elfogadják, és kész.
Az ember a legkegyetlenebb állat.
A gyertya másoknak világít, és önmagát emészti fel! Semmit sem felejtenek el az emberek olyan hamar, mint a jót, amit másoktól kaptak.
Egy ember van, egyetlenegy, akivel mindvégig együtt élsz: önmagad.
Azt hiszik, hogy normálisak, csak azért, mert mind egyformák.
Egyes emberek a legrosszabbat hozzák ki belőled, mások a legjobbat, és vannak azok a hihetetlenül ritka emberek, akik a legtöbbet hozzák ki belőled.
A zárkózottak nem beszélnek… inkább cipelik.
Sajnálom! Én nem önnel foglalkozom, hanem az önről kialakított elképzelésemmel.
Az ember soha ne adjon másoknak olyan problémához tanácsot, amelyet önmaga sem tud megoldani.
Sohase ártsuk magunkat mások dolgába. Elég kinek-kinek a maga lelkiismerete. Ennek általános szabálynak kéne lenni.
Az emberek nem a sorsuk, hanem csupán a saját elméjük rabjai.
Majdnem mindenkinek megvan a maga Pandora-szelencéje, titkos bánata és gyötrelme, amit nem oszt meg senkivel.
Az évek múlásával megtanultam, hogy az ember jobban érzi magát, ha ott van, ahová tartozik, mint ha mindenáron olyan helyre törekszik, ahol nem lehet önmaga.
Bár minden ember az volna, aminek látszik; vagy pedig ne látszanék olyannak, ami nem!
Tulajdonképpen nem abban van a különbség, hogy az ember hogy viselkedik, hanem hogy az emberrel hogy viselkednek.
Az ember gonosz és bosszúálló lény. Igenis beleköp abba az immár üres tányérba, amiből tegnap még jóízűen vacsorázott. Újra vágyik a nagyszerű ízekre. S ez a vágy a ragaszkodás!
A legszebb emlékműved embertársaid szívében áll.