Csakis azt a szerelmet mondhatjuk szerelemnek, amelynek a végén a halál várakozik.
A sok bűvös dolog közül ez az egyik: nézni, ahogy alszik szerelmesünk – tekintetétől és öntudatától szabadon egy édes pillanatra a szívét ölelhetjük; mikor ennyire tehetetlen, bármennyire esztelen az érzés, éppolyan, amilyennek elképzeltük: színtiszta férfi és gyöngéd gyermek.
A nagy szerelem fölötte áll az e világi dolgoknak.
Ha megvakulnék, arcának emléke segítene életben maradni az örök sötétségben.
A szerelem nem más, mint védtelenül felkínálni magad a másiknak.
Csak a mesékben engedhetik meg maguknak a hercegnők azt a luxust, hogy a hercegre várjanak, aki eljön értük a hófehér paripán, és megmenti őket. A való életben saját maguknak kell kirontaniuk a koporsóból és menteni, ami még menthető.
Az életnek csak akkor van értelme, ha van kivel megosztani az érzéseinket.
Ha leomlanak a falak, a szerelem mindent eláraszt, és nincs többé lehetséges és lehetetlen, nem számít, hogy meg tudjuk-e tartani a szeretett lényt: szeretni annyit jelent, mint elveszíteni a fejünket.
A szerelem félreértés, a teljesség beteljesíthetetlen igénye.
És beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.
A szerelem először gyönyört ad, de végül csak fájdalmat a szívnek.
Félünk szeretni. És nem alaptalanul. Levetni az önzés páncélját, s meztelennek maradni mások között, közönyös és könyörtelen én-őrültek között, veszedelmes.
Az ember csak egyszer szeret igazán az életben, még ha nem is veszi észre.
Álljatok közel egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz, mert a fák sem nőnek egymás árnyékában.
Szerelem: külön kínokból születő közös.
Sokszor szeretsz olyat, aki nem is sejti érzelmeidet, és mégis oly` hű maradsz hozzá, mintha szerelmed viszonozva lenne.
Nincs is a földön olyan szerelem, hogy mind a ketten egyformán szeressék egymást.
Amikor elbúcsúzunk egy nőtől, megcsókoljuk, majd könnyedén búcsút intünk. Ha azonban elbúcsúzunk a nőtől, kihasad belőlünk egy darab.
Minden szerelem beteljesületlen. Csók, ölelés, szüntelen szeretkezés, házasság sem változtat ezen. Örökké szomjazunk a szomjúságra.
Szerelem nélkül élni bánat, de ha szerelmes vagy, kétszeres bánat.
Bizony, követelem, mert szeretem, és mert szeretem, jogom van a szeméhez, a mosolyához, a kezéhez, az ajkához, az érintéséhez, a ruhájához, mindenhez, ami őt jelenti…, mert szeretem.
Amikor végre megérted, hogy nem halsz bele abba, ha összetörik a szíved, (…) az már csalhatatlanul jelzi, hogy középkorú lettél.
A szerelem nem börtön. Senkinek. És ha ő másként érez, akkor nem érdemel meg téged.
Kell valaki, aki vigyáz rád. Aki gondoskodik rólad, hogy minden rendben legyen. És az a valaki én akarok lenni.