Szeretet nélkül az élet: halál.
Ha szeretetre vágysz: szeretned kell! Ha társra vágysz, alkalmassá kell válnod a társulásra.
Az igazi szeretetet nem adjuk vagy kapjuk, az van.
Ha szeretlek, meglátom benned azt, akit te is csak ritkán látsz. (…) Ha szeretsz, olyan titkokat tudsz kihozni belőlem, melyekről én magam sem tudtam.
A szeretet lényege az együtt. A veled. A velünk.
Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod – nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj – és tudod, hogy nem kellett volna.
Aki szeret, annak nem lehet hazudni!
Minél mélyebben szeretünk valakit, annál kevésbé fontos a külseje.
A szeretet minél erősebb, annál érzékenyebb.
Mindenki hülye, ezzel együtt kell szeretni.
Ha társad szemében nem látod meg életed mélyebb, sokszor kellemetlen igazságát, vagyis ha nem őszinte tükör – akkor ő nem a te igazi párod.
Én pedig azt mondom, hogy a depresszió nem más, mint a „szív szemének” vaksága – vagyis a szeretet hiánya.
Amíg nem mondod valakire, hogy Ő AZ! – addig nem is szereted igazán. És ha felmerül benned a gyanú: „Lehet, hogy mégsem Ő AZ? ” – azt jelenti, hogy már nem szereted.
Hogy mennyire szeret valaki, azt onnan tudod egészen pontosan bemérni, hogy mennyire tudja a hibáidat megbocsátani.
Gyakran csakis a testünkkel tudjuk megnyugtatni egymást, félelmeinket eloszlatni és lelki görcseinket kioldani.
Nem szerethetlek, ha magamat nem szeretem. Az „együtt” boldogságát nem tudja megélni az, aki a sajátjáról lemond.
Ha valaki azt mondja neked, hogy hülye vagy, lehet, hogy nagyon szeret téged.
Ha valaki egyszer belopja magát a szívedbe, örökre ott marad.
Aki nem szereti az állatokat, az embereket sem szereti igazán.
Mert ott van az emberi szívben a szeretet, csak megmutatni nehéz. Hiszen mindig mást kell csinálni, nem azt mutogatni.
Az ember nem azt szereti, akit akar, hanem akit tud.
A szeretetet nem tanulja az ember, a szeretet állapot, amiben létezel.
Nem jobb, ha összetörik az ember szívét, mint ha összeszárad?… Mielőtt összetörik, bizonyára csodálatos érzések töltik meg, amelyek megérik a fájdalmat.
Jó vagyok, de nem egy angyal, követek el bűnt, de nem vagyok ördög. Csak egy kislány vagyok a nagyvilágban, aki próbál találni valakit, akit szerethet.
Ha elgyengülsz, én erős leszek. Ha elveszel, leszek a hazafele vezető utad. Ha elcsüggedsz, felvidítalak. Az idők végezetéig szeretni foglak.
Tudni, hogy nem számít, mekkora bajba kerülsz, az a személy el fog érted jönni és kitart melletted – ez a szeretet.
Az adott szeretet nem sokáig nélkülözheti a kapottat.
A szeretet nem változtatja meg a világot, de elviselhetőbbé teszi, rosszul mondom: kevésbé elviselhetetlenné.
Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik. Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, az sosem lesz elég.
Ahogy nő benned a szeretet, úgy nő a szépség is.
Akiket a legnehezebb szeretni, azoknak van a legnagyobb szüksége a szeretetre.
Nagy kár bizony azt szeretni, ki nincs itt (…), s helyette a szelet ölelni.
Azoknak, akik képtelenek a szeretetre, semmi sem fáj igazán.
Mindannyian, férfiak, asszonyok, gyengédek vagyunk, ha mi szeretünk, és sohasem vagyunk gyengédek, ha bennünket szeretnek.
Nincs a világon olyan szeretet, amely teljességgel érdek nélkül való. Akármilyen keveset, de várunk valamit viszonzásul azért, amit adunk.
Egyetlen módon lehet megnyerni a szíveket, s ez a mód: hasonlókká válni azokhoz, kiknek szeretetét meg akarjuk nyerni.
A szeretet bátorság, és nagyobb bátorságra van szükség ahhoz, hogy valakinek azt mondjuk, hogy „szeretlek”, mint arcul ütni.
A szeretet nem a másik birtoklását jelenti. A szeretet valaminek ítélet nélküli megtapasztalása.
A szeretetet nem eheted meg, nem vehetsz lovat rajta, és a házadat sem fűtheted vele a hideg éjszakákon.
Aki jobban szeret, az alulmarad, és szenvedni kénytelen.
Másik szívhez soha el nem érsz, ha nem szívedből indulsz magad is.
Ha túl hosszúra nyújtod a közöttünk lévő köteléket, elszakad.
Az ember életében mindig akadnak olyan emberek, akik, ha akarjuk, ha nem, belopják magukat a szívünkbe.
Még ma sem vagyok képes szeretetet koldulni. Véleményem szerint, ha valaki nem adja önszántából, semmit sem ér.
Ha valakivel már egy éve együtt jársz, az jelentheti azt, hogy szereted… de azt is, hogy csapdába kerültél.
Hogyan adhatnék szeretetet, amikor azt sem tudom, mi az?
Néha azzal veszekszünk a legtöbbet, akit a legjobban szeretünk.
Mert szeretsz valamit, azért még nem kell magadhoz szorítanod, mintha a lelküket is magadba akarnád szívni.
Akit együttérzésből szeretünk, azt nem szeretjük igazán.
Szeretni vágyok, gyötrelemben égve.