Azért, amikor valaki felfedezi bennünk a jót.
A régi emlékekért, amelyeket egy illat vagy dallam előhív.
Azért, amikor valaki megbocsát nekünk.
A napsütéses mezőkért, amelyek tele vannak vadvirágokkal.
Azért, amikor valaki átlát a nehézségeinken és mellettünk áll.
A nyári piknikekért a fák árnyékában.
Azért, amikor valaki értékeli az őszinteségünket.
A frissítő tengeri fuvallatokért.
Azért, amikor valaki emlékeztet minket arra, hogy mennyire fontosak vagyunk.
A hosszú, lassú reggelikért a teraszon.
Azért, amikor valaki megmutatja nekünk a világ egy új részét.
A csendre, amely elmélyíti a gondolatainkat.
Azért, amikor valaki elmondja, hogy szeret.
A tavaszi záporokért, amelyek új életet hoznak.
Azért, amikor valaki segít minket a nehéz időkben.
A csendes vízesésekért az erdő mélyén.
Azért, amikor valaki megnevettet minket egy nehéz nap után.
A harmatcseppekért, amelyek reggelente ragyognak a fűszálakon.
Azért, amikor valaki támogat, anélkül, hogy kérnénk.
A lehetőségért, hogy mindennap újra kezdhetjük.
Azért, amikor valaki elmondja, hogy fontosak vagyunk neki.
A tenger morajlásáért egy elhagyatott parton.
Azért, amikor valaki megérti a kimondatlan szavainkat.
A szellőért, amely lágyan simogatja az arcunkat.
Azért, amikor valaki őszinte köszönetet mond.
A napfényes délelőttökért, amikor minden lehetőség nyitva áll.
A gyertyafényes vacsorákért.
Azért, amikor valaki velünk tart egy új kalandban.
A frissítő nyári esőért, amely megtisztítja a levegőt.
A csillagos éjszakákért, amikor látni lehet a Tejutat.
Azért, amikor valaki vigaszt nyújt, amikor legnagyobb szükségünk van rá.
A szélben táncoló falevelekért.
Azért, amikor valaki megosztja velünk a történeteit.
A tiszta égboltért egy vihar után.
Azért, amikor valaki a legjobb oldalunkat látja.
A napkelte varázsáért.
Azért, amikor valaki egy kedvenc helyre visz minket.
A csendért, amelyet a hó teremt.
Azért, amikor valaki megosztja velünk az álmait.
Az éjszakai kirándulásokért a természetben.
A napsütésért, amely felmelegíti a bőrünket.
Azért, amikor egy tánc közben elveszítjük az időérzékünket.
A pillanatért, amikor egy zeneszám szövege tökéletesen illik az élethelyzetünkre.
Azért, amikor valaki elismeri az erőfeszítéseinket.
A friss levegőért, amely feltölti a tüdőnket.
Azért, amikor valaki csendesen figyel ránk, anélkül, hogy ítélkezne.
A csodákért, amelyek váratlanul jelennek meg az életünkben.
Azért, amikor egy elfelejtett dallam újra eszünkbe jut.
A friss esőcseppekért, amelyek lehullanak az arcunkra.
Azért, amikor valaki azonos hullámhosszon van velünk.