A színes őszért, amikor a levelek táncot járnak a szélben.
Az esti égboltért, tele csillagokkal.
Azért, amikor valaki ránk mosolyog, csak úgy.
A színes levelekért, amelyeket összegyűjthetünk az őszi séta során.
Azért, amikor valaki megtanít minket valamire, amit nem tudtunk.
A pillanatért, amikor megízleljük a természet ajándékait.
Azért, amikor valaki szívből kíván jó éjszakát.
A pillanatért, amikor egy virág kibontja szirmait.
Azért, amikor megoszthatjuk a tapasztalatainkat másokkal.
A friss hó ropogásáért a lábunk alatt.
Azért, amikor a természet közelsége meggyógyítja a lelkünket.
A levendula illatáért, amely megnyugtat.
Az esti gyertyafényért, amely meghitté teszi az otthonunkat.
Azért, amikor valaki a legnehezebb pillanatainkban mellettünk áll.
A meleg esőért, amely felfrissít egy forró nyári napon.
Azért, amikor egy könyv első oldalai azonnal magukkal ragadnak.
Az ismeretlen tájak felfedezéséért.
A gyermekek tiszta és őszinte kacagásáért.
A reggeli fényért, amely beragyogja az ablakot.
A szivárványokért, amelyek az eső után megjelennek.
Azért, amikor valaki velünk együtt ünnepli a sikereinket.
A friss kókusz illatáért.
Az úszásért a tenger hűs vizében.
A csillogó hóért, amely varázslatos téli tájat teremt.
Az új ízekért, amelyeket először kóstolunk meg.
A kézzel készített ajándékokért, amelyeket szívvel-lélekkel adunk.
Azért, amikor valaki meglep minket egy kedves üzenettel.
A gyerekek kíváncsi tekintetéért, amikor valami újat tanulnak.
Az erdő mélyének illatáért egy eső után.
Azért, amikor valaki megosztja velünk a legmélyebb gondolatait.
A váratlan mosolyért, amit egy idegentől kapunk az utcán.
Az esőcseppek kopogásáért az ablakon, amikor otthon melegben vagyunk.
A puha homokért, amit mezítláb érezhetünk a tengerparton.
A frissen sült péksütemények illatáért egy reggeli sétánál.
Azért, amikor valaki énekli a kedvenc dalunkat a zuhany alatt.
A színes esernyőkért egy esős napon.
Azért, amikor új kedvenc helyet találunk egy városban.
A puha takarókért, amelyekbe beleburkolózhatunk egy hideg estén.
Azért, amikor valami, amit magunk készítettünk, örömet szerez másnak.
Azért, amikor egy régi fotón felismerjük fiatalkori önmagunkat.
A pillanatért, amikor megértjük egy idegen nyelv első mondatát.
Azért, amikor egy régi levél újra a kezünkbe kerül.
A levegő frissességéért egy zivatar után.
A pillanatért, amikor valaki elmondja, hogy mennyit jelentünk neki.
Azért, amikor egy film vége után még sokáig gondolkodunk a történeten.
Az éjszakai sétákért egy csendes utcán.
A naplemente utáni színekért az égen.
Azért, amikor egy kisgyermek megfogja a kezünket.
A friss, mezei virágokért, amelyeket útközben szedünk.
Azért, amikor valaki a kedvenc ételünkkel lep meg.