Egész éjjel egymást bámultuk, arra szegezve a szemünket, amit egyikünk sem lett volna képes elveszíteni: a másikra.
Ez a legkülönösebb az emberben… a fontos szavak csak akkor jönnek a nyelvére, amikor már nem tudja őket kimondani.
A megvilágosodás csupán annyit jelent, hogy a képek között soha többé nem feledkezünk meg a tükörről.


Milyen furcsa szerkezet is az ember! Még annak elvesztése is mennyire tud fájni, amit annyit kritizált, annyiszor leírt, és legyintett, ha szóba került.
A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz.
Mindig a legtörékenyebb ág végén lóg a legédesebb gyümölcs.