Vannak ilyen ölelések, amikor az ember úgy érzi, egybeolvad a másikkal. Néha a vágy ölelése ez, néha viszont a biztonság utáni vágy mozgat, és így menekülünk ahhoz a másik felünkhöz, akivel összebújva talán a legnagyobb borzalmakat is át lehet vészelni.
Nem az a fájdalom, amitől könnyes a szem, hanem amit egy életen át hordunk mosolyogva, csendesen.
Szánalmas az a tanítvány, aki nem múlja felül mesterét.
Az emberi természet már csak ilyen: úgy csűri-csavarja az igazságot, ahogy neki tetszik.
Ha a falon függő kép, óra vagy tükör elmozdul vagy leesik, meghal valaki a családból.
A népszerű ember kihívja maga ellen a hatalmasok féltékenységét.
Mindig az aktuális megmérettetés mutatja meg, hogy kiben mennyi erő van.