Egész éjjel egymást bámultuk, arra szegezve a szemünket, amit egyikünk sem lett volna képes elveszíteni: a másikra.
Az ellenséget a baráttól olykor csak egy hajszál választja el.
Nem mi írjuk életünk legfontosabb jeleneteit.
A külső pörgés mindig az önmagunktól való menekülés biztos jele.
az egészséges gyerekekért.
Az éhezésnél, a szomjazásnál, a munkanélküliségnél, a szerelmi bánatnál, a vereségnél – mindennél – rosszabb, ha úgy érezzük, hogy senkit, de senkit nem érdeklünk.
Örömünk szívből szívbe árad, de a fájdalom bezár önmagunkba, megfoszt embertársainktól, s elvág tőlük.
Szép volna az élet, ha minden ember csak félolyan jó volna, mint amilyennek felebarátját szeretné.