Nincs egy igazság az életben.
Ugye, milyen jóleső a csönd; sebzett szíveknek csak a homály és a csend való.
Az ember nem arra született, hogy legyőzzék. (…) Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.
Az igazsággal szemben minden hasonlat sántít.
Mindegy, mi áll előttünk. Működni fog. Mert túlságosan szeretlek ahhoz, hogy valaha is elengedjelek.
A szerelemben szabadnak kellene éreznie magát az embernek, nem rabnak.
Csak vidám szívvel vagyunk képesek gyönyörködni a jóban.
Semmi sem mossa olyan tisztára az agyat, mint a félelem.
A méz is csömörletes, mihelyt túlontúl-édes.