Nehéz, amikor az ember itt marad. Várok (…), és nem tudom, hol van, nem tudom, hogy van. Nehéz annak, aki marad.
Mindenki azt hiszi, hogy többet szenved a másiknál.
Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni jelenlétével. Szeretni őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül.
A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt.