Amit az ember elrendez…, azt felforgatják a körülmények.
A művészet azért van, hogy ne pusztuljunk bele az igazságba.
Aki folyton a veszély közvetlen közelében él, az lassan hozzászokik.
A fiúk nevetnek a lányokon és amiken keresztülmennek miattuk, de akkor már nem fognak nevetni, amikor a saját lányuk arcáról kell letörölni a könnyeket, mert valaki ugyanígy bánt velük.
A rossz szabadság mégiscsak jobb, mint a jó börtön.
Az ember olyan, mint a felhők odafent. Úsznak az égen, találkoznak egy másik felhővel, aztán majd kiderül, hogy mi lesz velük. Eggyé olvadnak-e, vagy úsznak tovább külön-külön az ég vizében.
A barátság a találkozásokból táplálkozik, és meghal, ha megfosztják tőlük.
Anyámnak volt igaza, amikor azt mondta, hogy azért panaszkodom ennyit, mert mindenem megvan? Talán tényleg szükségünk lenne egy kis semmire.