Naponta legalább egyszer nevessünk. Van a nevetésben valami, ami könnyebbé teszi az életet.
Nem harcolhatunk valami ellen. Annak semmi értelme. Valamiért kell harcolni.
Mi az ördögöt kezdene magával az ember, ha valami nem állna mindig az útjába?
A halál se több, mint szeretőnk szorítása: fáj, de mégis kívánjuk.
A komolyan megépített ház nem homlokzatával kérkedik.
Az ember szabadon választja meg sorsát, s mindaddig nem értheti a létet igazán, míg fel nem ismeri, hogy a halál része az életnek.
A barát nem más, mint vágyunk beteljesülése. A barátunk az a szántóföld, amelyet szeretettel vetünk be, s amelyből hálát aratunk le. Ő menedék, vagy akár mentőöv. Ő az, akihez fordulhatunk szükség esetén, és nála találunk megnyugvást.