Amíg fiatalok vagyunk, sokáig azt mondogatjuk magunkban, az élet igazából majd csak később kezdődik. Egy nap aztán azon vesszük észre magunkat, hogy az a „később” már el is múlt.
Az elkerülhetetlen sors a kudarc beépített mentsége.
a helyesírás-ellenőrzőért.
Minden történetet az tesz igazzá, hogy tudjuk, valaki meghallgatja. És megérti.
Nem értünk rá tanulni, mert folyton tanítottak.
Minden emberi kín apróságokból fakad.
Ha tudod, hogy a jövő sötét, nincs értelme kapkodni.
Mindig a jóval azonosítod magad, az erkölcsös viselkedéssel, és elhatárolod magad az erkölcstelen tettektől – annak ellenére, hogy csinálod őket. Így alakul ki a képmutatás.