Az ember sohasem azt hallja, amit mondanak neki, hanem amit a szívével lefordít magának.
Az ember mindig arra vágyik a legjobban, ami távolodik tőle…
Amikor szívünk még háborog valamely szenvedély maradványaitól, könnyebben esünk bele egy újabb szerelembe, mint amikor már teljesen kihevertük.
Az életemben mindig is voltak jó emberek… és olyanok, akik szeretnek. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy megbízhatok bennük, vagy hogy mindent elmondhatok nekik.
Félni attól, hogy mindent, amit elértünk, egy puszta álomért elcserélünk, teljesen természetes.
Nem a fájdalommal van baj. A fájdalom kínoz, de nem pusztít el. A gond a magány, melyet a fájdalom szül.
Mindennek ára van. (…) Senki se mérheti le előre a tettei súlyát. Általában csak utólag derül ki, miféle kényes egyensúlyok borulnak fel a döntésünk nyomán.