A történelem egy csokor hazugság, amiben többen megegyeztek.

Teljesen mindegy, ki ellen kell versenyezni, a cél az, hogy gyorsabbak legyünk.

A jó mindenkor elkésve jön, mindig későn készül el, amikor az ember már örülni sem tud neki istenigazában.

Semmi sem számít, csak az érzés, hogy számítunk. Ez az érzés maga az élet.

A kacsák csendben rakják le a tojásaikat, a tyúkok kotkodácsolnak, mint az eszeveszett. És mi a következmény? Az egész világ tyúktojást eszik.

Ha a mérleg egyik serpenyőjébe a szerelmet, a másikba az egész mindenséget tennénk, a szerelem úgy lenyomná a világot, mint ahogy a vihar elsöpri a szalmaszálat.

A szív memóriája a rossz emlékeket kiveti magából, a jókat pedig felnagyítja, s ezzel a csalafintasággal érjük el, hogy el tudjuk viselni a múltat.

Ahhoz, hogy bármit elérj az életben, először becsvágy kell, aztán tehetség, aztán ismeret, és végül egy jó alkalom.

Sosem adatik meg másodszor, hogy első benyomást kelts.

Hallgatom a csendet, amelyet időről időre megszakít a mellettem alvó lélegzetvétele. Megsimogatom a kezét, de vigyázok, hogy ne ébredjen fel. A szavak mellett fontosak a tapintások, simogatások, ölelések, cirógatások.