Édes mindegy, kik vagyunk vagy mik vagyunk, valaki mindig akad, akit lenézhetünk.
Különös, milyen csönd tud lenni egy házban, amelyet otthagyott a család.
Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod – nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj – és tudod, hogy nem kellett volna.