Eleget tudok már a gyászról, hogy felfogjam, sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak, akik elmennek.
A szeretet és a gyűlölet nem vak, csak el van kápráztatva a tűztől, melyet magukban hordanak.
Aki jót tett, hallgasson. Beszéljen róla az, aki kapta.
Szép volna az élet, ha minden ember csak félolyan jó volna, mint amilyennek felebarátját szeretné.
Időt vesztegetni nem egy olyan súlyos dolog. (…) Az élet nem egy rohanás, hanem egy célbalövészet. Nem a megtakarított idő számít, hanem az a képesség, hogy a célba találjál.
Elég a rosszra akkor gondolni, ha már beteljesedett; minek izgassa az ember magát előre is?