Az érzelgős emberek már csak ilyenek: mindig a másik ember nyakába zúdítják a problémáikat.
Sírkövek felirata lehetne: „Elfáradt.” Talán nem az életbe fáradt bele, csak abba, hogy kapaszkodjon belé.
Az ürülék arra emlékeztet, hogy senki sem követelhet huszonnégy órás tiszteletet.
Az ember mégse vallja be szívesen, hogy alig tud valamit a legközelebbi hozzátartozóiról.
A múlt már csak ilyen. Elmúlt. Vége. Nincs értelme újraélni. Inkább a jelenre összpontosítanék, a mostra, erre a pillanatra.
Az optimisták bekötött szemű pesszimisták.
A remény a legrosszabb gonosz, mert elnyújtja az emberek szenvedését.
Kis dolgok, melyeket megtettél, többet érnek, mint a nagy tettek, melyeket csak tervezel.
Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben.