Az idő mindent fölfedez, semmit sem hagy rejtve, de napfényre hozza, még ha a föld mélységes mélyébe rejtőzött is.
Van, amibe jobb belevágni, mint visszautasítani, még ha rossz véget ér is.
A hazug ember büntetése nem az, hogy nem hisznek neki, hanem az, hogy ő sem tud hinni senkinek.
Miért van az, hogy az élet mindig olyan sokat követel, és olyan keveset ad?
Nem kell bátornak, szentnek, mártírnak vagy zseninek lenni ahhoz, hogy valaki ateista legyen. Elég, ha képes azt mondani, hogy „nem tudom”.
Az ember gyakran csak azért cselekszik jót, hogy utána büntetlenül tehessen rosszat.
Szédítő szemei voltak, akár a tenger hullámai, az ember minden vágya, hogy belevesse magát, aztán vagy a habok hátára kél, és elúszik a végtelenbe, vagy a mélybe ragadja az örvény, és vége!