Még mindig jobb fölöslegeset tudni, mint semmit.
Az életben (…) sokszor kapunk sebeket, sokszor ránk taposnak, megbántanak, megsértenek, de értékünket mégis megtartjuk. Ha van.
Aki nem tud csodálkozni és borzongani az élet titokzatos szentélyében, az olyan, mint a halott, akinek a szemei becsukódtak.
Sok tan olyan, mint az üvegablak. Rajta keresztül látjuk az Igazságot, de a Valóságtól elválaszt bennünket.
Jobb részegnek és vidámnak lenni, mint józannak és kedvtelennek.
Életünk nemcsak cselekedetek, de talán még inkább a várakozás iskolája.
Ha férjhez megyek egyszer, mire is mondok pontosan nemet az igennel?
A sors megtanított rá, hogy sosem szabad feladni a reményt, ám túlzott mértékben hinni sem ajánlatos benne. A remény olykor kegyetlenül hiú és vak.
Az ember mindig jobban fél attól a bajtól, amely érheti, mint attól, amely már utolérte.