Mennyi szín és furcsaság és élet (…) és mennyi emlék és mennyi remény.
Vannak az életben pillanatok, melyekből csak egy emlék marad lelkünkben: az, hogy boldogok valánk.
Ha elveszítjük azt, akit szeretünk, lelkünkben csak a sebhely krátere marad, a szenvedés.
Minél primitívebb az ember, annál jobbnak tartja magát.
Adj az embereknek még egy esélyt! De ne többet!
Vannak emberek, akiknél a testük átveszi az irányítást az életük felett. A test igényei, sürgető szükségletei diktálnak. Fogalmuk sincs róla, hogy jószerivel beadták a kulcsot.