A birtoklás örökre befagyaszt az „én”-be, és örökre elválaszt a „mi”-től.
Csak egy velünk született tévedés van: azt hinni, azért élünk, hogy boldogok legyünk.
Tudni, hogy nem számít, mekkora bajba kerülsz, az a személy el fog érted jönni és kitart melletted – ez a szeretet.
Ugyanazt szeretni, ugyanazt csodálni, ugyanúgy érezni – ez a barátság.
Ha az ember csak ücsörög, és töri a fejét, hogy milyen forró lesz majd a tűz, akkor sohasem jut még a közelébe sem.
El sem hiszi, mennyire fontos azt hallani valakitől, hogy „köszönöm”, vagy az, hogy valaki azt mondja neked, hogy szeret téged. Ez az emberi természet része. Mindegyikünknek fontos érezni, hogy értékelik.