Nincs semmi elszomorítóbb, mint emlékezni régi szép időre nyomorban.
Nem vagy többé száműzetésben (…), ha rájössz, hogy az egész teremtés a te otthonod.
A halál egy mámorító koktél, ami egy adag bánatból és két adag megkönnyebbülésből tevődik össze.
Az emberek csak a romantikus regényekben halnak meg a szerelemért, a valóságban a gyűlöletért halnak meg.
Amit a felsőbbrendű ember keres, önmagában találja meg, amit a kis ember keres, másokban találja meg.
Most olyan a világ, hogy az ember azt hiheti: az egyszerű, szép és tiszta dolgok kivesztek belőle egészen.
A világ megtör mindenkit, ám a töréspontokon erősödik, aki állja.
Az emberi tudásnak megvannak a határai, de nem tudjuk, hol.