Akinek látod magad: azzá leszel.
Saját magunk szőjük sorsunkat, a jót is, a rosszat is, eltéphetetlenül. Az erény és bűn érintése alig-alig hagyja rajta kéznyomát.
Nincs annál megdöbbentőbb élmény, mikor valaki olyan helyre tér vissza, amit valaha nagyon jól ismert, és rájön, hogy a hely semmit, ő maga viszont rengeteget változott.
Amit nem tudok megépíteni, azt nem tudom megérteni sem.
A személyiség csak egy maszk, az egyéniség a magad igazsága. A személyiséget kívülről kényszerítik rád; egy perszó-na, egy álarc. Az egyéniség a saját valóságod – amilyennek Isten teremtett.
Érdekes, hogy a fiatal költők másra sem gondolnak, csak a halálra, a sok vén marhának pedig csak a lányokon jár az esze.
Azok a barátaink, akiket elveszítettünk, nem a földben pihennek, hanem bent lakoznak a szívünkben.