A süketnél is rosszabb az, aki nem akar hallani.
Álmodni szoktam. Néha úgy érzem, az az egyetlen helyes cselekvés. Álmodni, az álmok világában élni (…). De ez nem tart örökké. Az ébrenlét mindig eljön, hogy visszahozzon.
Nem hiszek Istenben (…). Mert ha Isten létezik, akkor mondd csak, bácsikám, miért van szegénység és kopaszság?
Csak egy velünk született tévedés van: azt hinni, azért élünk, hogy boldogok legyünk.
Nem azért vagyok veled, mert muszáj, vagy mert nálad ragadtam, hanem mert inkább veled vagyok, mint bárki mással.
Sikítani akarok, de túl régóta hallgatok ahhoz, hogy emlékezzek, hogyan kell.
Értékelheti-e az ember a tökéletességet, ha az állandóan jelen van az életében?