Milyen nagy dolog egy ember és mégis milyen semmi.
Nem építheted a hírnevedet arra, amit csak a jövőben fogsz létrehozni.
Nehéz eldönteni, kiben bízhatsz: amikor esténként egyedül sírdogálsz, nem mindig egyértelmű, kit hívhatnál fel.
Amíg el nem veszítjük, csak nagyon ritkán értékeljük azt, amink van.
Ha hidegen tudsz célozni, szavaid pontosabban fognak találni, mintha őrjöngve üvöltözöl. Az őrjöngő, önuralmát elvesztett ember rövid idő alatt nevetségessé válik.
A szerelem idővel szeretetté változik. (…) Vagy unalommá, esetleg gyűlölködéssé.
A fikció: hazugságba bújtatott igazság.
Azokban a pillanatokban, amikor minden hasztalan, szeretni akkor is tudunk, anélkül, hogy viszonzást, változást, köszönetet várnánk.