A bátorság nem más, mint egy másodpercig visszatartani a félelmet.
Meg is állapítottam, hogy egy tanárnak ki sem kell nyitnia a száját, ha „érdekes” akar lenni: elég, ha figyelmesen hallgat.
Hihetetlen, hogy az ember kerülhet olyan helyzetbe, hogy minden fájdalmat vállal, ép ésszel nézi végig önmaga kínzását, hogy élhessen.
A birtoklás örökre befagyaszt az „én”-be, és örökre elválaszt a „mi”-től.
Az unalom két ember között nem a hosszan tartó fizikai együttlétből fakad. A távolságból ered, a lelki-szellemi távolságból.
Amíg az ember el nem veszti embertársai becsülését, nem is képzeli, milyen teher volt a nyakán.
Az ember a szájával hazudik; ám az arckifejezéssel, amit közben vág, mégis elmondja az igazságot.