Kizárta az életet, és most az élet zárja ki magát. (…) Nyisson ajtót az életnek, és az belép majd!

Miért csináljuk ezt egész életünkben? Miért mindig csak a porszemet vesszük észre a szemünkben, és miért nem látjuk meg a hegyek, a mezők és az olajligetek szépségét?

Nem látni azt, akit szeretünk – elvonási tünetekkel jár. Egész testével érzi az ember, hiányzik valami alapvető, mintha nem tudnál többé lélegezni vagy járni. Minden másnak csökken a jelentősége.

Elég nagy a távolság aközött, amit az emberek a saját cselekedeteikről gondolnak, illetve aközött, amit valójában tesznek.

Nem szabad gyakran ugyanazzal az ellenséggel harcolnod, mert kitanulja a taktikáidat.

Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.

A szeretetben megvalósul az a paradoxon, hogy két élőlény eggyé válik, és mégis megmarad kettőnek.