A győzelmek hajlamosak lekopni az emberről. A vereségek (…) azonban ott maradnak velünk, megérintik a vállunkat, lelassítják a lépteinket, kísértenek álmunkban.
Ha mindentől félnénk, amitől csak lehet, semmi okunk nem volna rá, hogy éljünk.
Ne beszéljünk addig nagy felfedezésekről vagy haladásról, míg a világon egyetlen boldogtalan kisgyerek is létezik.
A szerelem vak, ezért állandóan fehér bottal üti a barátom fejét, nem csoda, hogy a végén belezápult.
Néha a nem remélt boldogság bekopogtat azoknál, akikkel a sors régóta mostohán bánt.
Volt benne valami vigasztaló, hogy összeestem, és hogy mélyebbre már nem eshetek.