A könny a fájdalom néma nyelve.
Az emlékezet különös művész, átfesti az élet színeit, kiradírozza a középszerűt, hogy csak a szép vonásokat, a legizgalmasabb íveket tartsa meg.
A gazdagok soha nem pazarolnak el egyetlen fillért sem – erre csak a szegények képesek.
Ugyanúgy, ahogy a tested sejtjei folyton változnak, és te mégis ugyanaz maradsz, az idő sem múlik, csak változik.
Valakit szeretni azt jelenti: egy mások számára láthatatlan csodát látni.
A fájdalom hullámai, amelyek idáig csak körbemostak, most feltornyosultak, átcsaptak a fejem fölött, lerántottak a mélybe… És nem is jöttem föl a felszínre többé.
A fájdalom a maga különös módján mindenkiből új embert csinál.
