Én irányítom a saját érzéseimet, kézben kell tartanom, amit érzek, és felelősséget kell vállalnom azért is, hogy mit engedek be az életembe.
Információs áradatban élünk, mindenki beszél, és senki sem hallgatja meg a másikat.
A szegény ember nem is él, csak van.
Bármennyi közös időt szánt is nekünk a sors, egy percet sem akartam veszíteni belőle.
Az ember természetéből adódóan mindig a jó oldalát akarja megosztani másokkal – mert azt akarjuk, hogy szeressenek, elfogadjanak minket.
Vannak titkok a látszólag oly nyilvánvaló világon, és különös elhallgatások rejtőznek a kimondott szavak mögött.