Hogyha megszoktál egy embert, de akár egy helyet vagy életmódot, és aztán hirtelen le kell róla mondanod, fájó ürességet érzel utána.
Igen, mindig a múlt. Ott van az, ami fáj, és amin nem tud túljutni az ember.
Ha valaki egyszer faképnél hagyja az embert, mindig várja, mikor történik meg újra, míg végül már nem is közeledik senkihez, nehogy idővel fontossá váljon a számára. Így észrevétlenül elveszíthet bárkit.
Aki a látszatra ügyel, elveszíti a lényeget.
Minél jobban megismerjük saját felsőbb képességeinket, annál jobban szolgálják mindennapi életünket, életünk jelentősebb célját.
Óvakodj attól, ki távol lévő barátját ócsárolja.
Az egyetlen élet, amit élni érdemes, az, amelyben nem állítunk magunk elé határokat. Ki kell tárni az ablakokat, és kidobni rajta minden gátat, tétovázást.