Az élet megtanította arra, hogy a boldog pillanatokért néha nagy árat fizet az ember. (…) A boldogsággal csak az a bökkenő, hogy hamar hozzászokik az ember.
a kiteljesedés érzésért egy nehéz feladat elvégzése után.
a pozitivitásért.
Az a legnagyobb baj, hogy sohasem azt az embert akarjuk, akit akarnunk kéne.
A szülők olyanok, mint a hegyek; a gyerek azzal tölti életét, hogy megpróbál felkapaszkodni rájuk, és nem is sejti, hogy egy szép napon mi játsszuk majd az ő szerepét.
A béke azokra talál rá, akik rálépnek a szeretet útjára, akik a szeretet zarándokútját járják, nem pedig azokra, akik a hatalom és a pozíció útján próbálnak előrehaladni.
A szerelem bizalom, a bizalom pedig, mint a leszakított virág, gyökér nélkül is tovább él.
Minél primitívebb az ember, annál jobbnak tartja magát.