A legtöbb ember eljut életében egy észrevétlen pontig, ahonnan nincs visszatérés.
Csak vidám szívvel vagyunk képesek gyönyörködni a jóban.
Az embernek meg kell találnia azt a fajta szeretetet, amiből építkezhet, és nem beérni azzal, ami összezúzza.
Tőlem függ, hogy a világot derűsen, kedvezőbb fényben látom-e, s önmagamat sikerül-e hasonlóképpen szemlélnem.
Azt mondják: hol szorít a cipő, nem tudja más, csak a viselő.
Ne legyél ám türelmetlen, ezen a világon mindennek rendelt ideje van.
Oly csúnya a halál… és az a rettenetes, hogy a többi ember élve marad.